Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kövek, kavicsok és homok

2008.01.14

Egy filozófia professzor az előadását úgy kezdte, hogy fogott egy konzerves üveget és feltöltötte kb 5 cm átmérőjű kövekkel.

Rákérdezett, hogy ugye tele van az üveg? Igen - válaszolták a hallgatók.

Ezután elővett egy dobozt tele apró kavicsokkal, és elkezdte beleszórni a kavicsokat az üvegbe. Miután a kavicsok kitöltötték a kövek közötti üres helyeket, megint megállapították, hogy az üveg tele van.

A professzor ezután elővett egy dobozt, amiben homok volt, és azt kezdte beletölteni az üvegbe. Természetesen a homok minden kis rést kitöltött. Az üveg valóban tele lett.

- És most - mondta a prof - vegyék észre, hogy ez az Önök élete! A kövek a fontos dolgok: a családjuk, a párjuk, a gyermekeik, a barátaik, az egészségük, . Ha minden mást elveszítenének, az életük akkor is teljes maradna!

A kavicsok azok a dolgok, amik még számítanak. Mint: a munkájuk, a házuk, az autójuk.

A homok az összes többi. Az apróságok.

Ha a homokot töltik be először, nem marad hely a kavicsoknak és a köveknek. Ugyanez történik az életükkel. Ha minden idejüket és energiájukat az apróságokra fordítják, nem marad hely azoknak a dolgoknak, amelyek igazán fontosak.

Fordítsanak figyelmet azokra a dolgokra, amelyek alapvetőek a boldogságuk érdekében. Játsszanak a gyerekeikkel, vigyék el a párjukat táncolni, látogassák meg a barátaikat, menjenek el orvosi ellenőrzésre!

Mindig lesz idő dolgozni, takarítani, vendégeket hívni, tv-t nézni... Először a kövekre figyeljenek - azokra a dolgokra, amelyek igazán számítanak! Mert a többi csak homok...

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.15 09:12)








Szia Connie!
Megint csak voltam egy picit,most nem sok időm volt csak hoztam pár idézetet.Nagyon gyönyörű napot kívánok neked! A és mindenkinek aki be szokott nézni hozzád!
én
Az és elé azért tettem az A betűt mert és-sel nem kezdünk mondatot ,jó ezt a lányommal találtuk ki csak.
"Keserű irónia
A farmon megbetegszik egy ló. Az állatorvos azt mondja a parasztnak:
- Beadtam neki egy gyógyszert, de ha 3 nap múlva sem gyógyul meg, akkor agyon kell lőni.
A disznó, aki mindent hallott, mondja a lónak:
- Kelj fel!
De a ló túl elcsigázott ehhez. Második nap a disznó újra azt mondja:
- Kelj fel gyorsan! Baj lesz!
De a ló még mindig túl fáradtnak érzi magát. Harmadik nap a disznó megint azt mondja:
- Kelj fel, mert ha nem, agyon fognak lőni!
Végre egy utolsó erőfeszítéssel a ló föláll. A paraszt látja, és örömmel mondja a családnak:
- Ezt megünnepeljük! Levágjuk a disznót!
A történet vagy vicc tanulsága: soha...ismétlem soha ne ártsd magad más dolgába,mert az egyetlen,aki megszívhatja,az TE vagy! Ne akarj másnak jót, neked sem akar senki, éld az életed úgy, hogy magaddal foglalkozol csak, és akkor talán nyugodtan élheted a hétköznapjaid. Ne ess az én hibámba!!! Ne legyél te a disznó,akit levágnak,mert jót akart...

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.15 09:02)

Volt egyszer egy madár...
"Volt egyszer egy madár. Két tökéletes szárnnyal és gyönyörű, színes tollakkal áldotta meg a sors. Az olyan lény, amely szabadon szállhat az égen, boldoggá teszi azt is aki nézi.
Egy napon megpillantotta ezt a madarat egy nő és belészeretett.
Az ámulattól tátott szájjal figyelte a repülését, a szíve hevesebben vert, a szeme szerelmesen csillogott.
Egyszer megkérte, hogy hadd repüljön vele, és átszelték az egész égboltot teljes harmóniában:
A nő csodálta, tisztelte, rajongva szerette a madarat.
De egy napon arra gondolt: - Mi lesz, ha a madár egyszer majd távolabbi hegyeket is meg akar ismerni? - és megijedt.
Félt, hogy más madárral nem fogja ugyanezt érezni.
És irígykedett, irigyelte a madarat amiért tudott repülni.
És egyedül érezte magát!
Azt gondolta: - Csapdát állítok neki, ha megint jön, többé nem repülhet el tőlem!
A madár szintén szerelmes volt belé és másnap megjelent, ahogy szokott, de beleesett a csapdába és fogoly lett!
A nő kalitkába zárta és egész nap nézte.
Most már mindig vele volt szenvedélyének tárgya. De szép lassan különös átalakuláson ment át.
Most, hogy teljesen övé volt a madár és nem kellett állandóan meghódítania, kezdte elveszíteni a lelkesedését. Mivel a madár nem repülhetett nem tudta kifejezni létének értelmét.

Lassan elhervadt, elveszítette tollai ragyogását és megcsúnyult.
A nőt már nem is érdekelte többé, csak annyira törődött vele, hogy enni adjon neki és tisztán tartsa a kalitkáját.
Egyik nap elpusztult a madár.
A nőt elfogta a bánat és éjjel-nappal rá gondolt.
De nem a kalitkára emlékezett, hanem arra a napra, amikor először meglátta boldogan repülni a felhők között.
Ha elgondolkodna rájönne, hogy ami annak idején rabul ejtette a szívét, az éppen a madár szabadsága volt, szárnyainak dinamikus mozgása, és nem a külseje.
A madár nélkül az ő élete is elvesztette az értelmét és a halál hamarosan bekopogtatott hozzá.
- Miért jöttél? - kérdezte a halált.
- Hogy újra együtt repülhess a madaraddal - felelte a halál.
- Ha hagytad volna, hogy mindig elrepüljön és visszajöjjön hozzád, csak még jobban szeretted volna és csodáltad volna. Most viszont még ahhoz is rám van szükséged, hogy újra találkozhass vele!"
/Paulo Coelho/

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.15 08:58)


1.
Pokol és Menny /Tanulságos mese/

"Mendegélt az úton egy ember, a lova meg a kutyája. Egyszer egy hatalmas vihar kerekedett, és mellettük belecsapott egy fába a villám.
Mindhárman meghaltak. De az ember nem vette észre, hogy már elhagyta az élők világát, és tovább bandukolt a két állattal.
Néha időbe telik, míg a halottak megszokják új helyzetüket...
Nagyon hosszú volt az út, emelkedőn kellett menniük, a nap is erősen tűzött, csorgott róluk a verejték, és rettentő szomjasok voltak.
Az egyik kanyarban végre észrevettek egy hatalmas márványkaput, amely egy arannyal kikövezett térre nyílt.
A tér közepén egy kút állott, amelyből kristálytiszta víz csordogált. A kapuban egy férfi őrködött.
A vándor odament hozzá, és megszólította:
- Jó napot.
- Jó napot - felelte az őr.
- Miféle hely ez, hogy ilyen gyönyörű?
- Ez itt a mennyország.
- Milyen jó, hogy a mennyországba jutottunk! Nagyon szomjasak vagyunk...
- Lépjen be nyugodtan, itt annyit ihat, amennyit csak akar.
Az őr a kútra mutatott.
- A lovam és a kiskutyám is szomjasak.
- Nagyon sajnálom - mondta az őr. - Állatok nem léphetnek be ide.

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.15 08:58)

2.
Az ember nagyon elkeseredett, mert rettenetesen kínozta a szomjúság, de nem akart egyedül inni.
Megköszönte hát az őrnek, és továbbment. Megint sokat gyalogoltak fölfelé, és már teljesen ki voltak merülve, amikor megérkeztek egy másik helyre,
amelynek egy ócska kapu volt a bejárata. Mögötte poros földút volt, kétoldalt fákkal.
Az egyik fa árnyékában hevert egy férfi, az arcát eltakarta a kalapja, valószínűleg aludt.

- Jó napot - köszöntötte a vándor.
A férfi félretolta a kalapját, és biccentett.
- Nagyon szomjasak vagyunk, én, a lovam és a kiskutyám.
- Van ott egy forrás a kövek között - mondta a férfi, és megmutatta nekik a helyet. - Igyanak csak kedvükre.
Az ember, a lova meg a kutyája odamentek a forráshoz, és sokáig ittak.
Aztán az ember visszament a férfihoz, hogy köszönetet mondjon neki.
- Jöjjenek csak nyugodtan, bármikor - felelte a férfi.
- Egyébként hogy hívják ezt a helyet?
- Mennyország.
- Mennyország? Az nem lehet! A márványkapu őre azt mondta, hogy az ott a mennyország!
- Az nem a mennyország. Az a pokol.
A vándor megdöbbent.
- Meg kellene tiltaniuk, hogy ők is ugyanezt a nevet használják! Ez a téves információ óriási zűrzavart okozhat!
- Bizonyos szempontból viszont nagy szolgálatot tesznek nekünk.
Ugyanis ott maradnak azok, akik képesek elhagyni a legjobb barátaikat...."

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.15 08:52)

Elmentem egy buliba Anyu, s emlékszem a szavaidra:
Megkértél, h nerúgjak be, így nem ittam semmit.
Büszke voltam, ahogyan azt előttemegmondtad.
Nem ittam alkoholt vezetés előtt Anyu, és a többiekgúnyolódtak is.
Tudtam, hogy igazad volt Anyu, és h neked mindig igazad
van.
A buli lassan véget ért, és mindenki hazaindult.
Ahogy az autóhozléptem, tudtam, h épségben haza fogok érni:nevelésed
alapján-felelősségteljesen és büszkén!
Lassan mentem Anyu, s bekanyarodtam egy kis utcába.
De a másik sofőr frontálisan belémhajtott.
Ahogy fekszem itt a járdán Anyu, hallom a rendőröket, hogy
a másik sofőr ivott.
És most én vagyok az, akinek ezért fizetnie kell!
Itt fekszem, haldoklom!
ANYU KÉRLEK SIESS!
Hogy történhet ez velem?
Az életem kipukkan, mint egy lufi!
Körülöttem minden tiszta vér...
Anyu, legtöbb az én vérem.
Hallom, az orvos azt mondja, h már nem tud segíteni rajtam.
Csak azt akarom mondani Anyu, esküszöm, tényleg NEM ittam.
A többiek voltak, akik ittak.
A másik sofőr is ilyen buliban volt, mint én.
Egyetlen különbség:ő volt az, aki részeg volt, én vagyok az,
aki most meghal!
MIÉRT isznak az emberek Anyu?
....
Erős fájdalmaim vannak, mint a késszúrás, olyan erősek!
A férfi, aki belémjött, fel-alá szaladgál, én itt fekszem...
és haldoklom.
Ő meg csak néz rám hülyén!
Mondd meg a BÁTYÁMnak, hogy ne sírjon Anyu.
És mondd meg APUnak, h legyen most bátor.
Ha már a menyországban leszek Anyu, írasd asírkövemre:
"Apja lánya".
...
Valaki mondhatta volna neki, h ne igyon, ha vezet
.Ha mondta volna neki ki, most nem kellene meghalnom.
Már alig kapok levegőt Anyu, nagyon félek.
KÉRLEK NE SÍRJ MIATTAM Anyu.
Mindig ott voltál, mikor szükségem volt rád!
Mielőtt elmegyek, van egy kérdésem:
NEM ÉN VEZETTEM RÉSZEGEN,
MIÉRT NEKEM KELL MOST MEGHALNI?

(Egy lány utolsó telefonbeszélgetése édesanyjával)

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.15 08:48)

A számla
"Egy este, amikor anya a vacsorát főzte, 11 éves fia megjelent a konyhaajtóban kezében egy cédulával.
Furcsa, hivatalos arckifejezéssel nyújtotta át a cédulát az
anyjának, aki megtörölte kezét a kötényében és elkezdte olvasni azt:
- a virágágyás kigyomlálásáért: 500 Ft
- a szobám rendberakásáért: 1000 Ft
- mert elmentem tejért: 100 ft
- mert 3 délutánon át vigyáztam a kishúgomra: 1500 Ft
- mert kétszer ötöst kaptam az iskolában: 1000 Ft
- mert mindennap kiviszem a szemetet: 700 Ft
Összesen: 4800 Ft.
Anyja kedvesen ráemelte fiára tekintetét. Rengeteg emlék tolult fel benne. Fogott egy tollat és egy másik cédulára ezeket írta:
- mert 9 hónapig hordtalak a szívem alatt: 0 Ft
- az összes átvirrasztott éjszakáért, amit a betegágyad mellett
töltöttem: 0 Ft
- a sok-sok ringatásért, vigasztalásért: 0Ft
- könnycseppjeid felszárításáért: 0 Ft
- mindenért, amit nap mint nap tanítottam neked: 0Ft
- minden reggeliért, ebédért, uzsonnáért, zsemléért, amit készítettem
neked: 0 Ft
- az életemért, amit minden nap neked adok: 0 Ft.
Összesen: 0 Ft
Amikor befejezte, anya mosolyogva nyújtotta át a cetlit a fiúnak.
A gyerek elolvasta és két nagy könnycsepp gördült ki a szeméből.
Szívére szorította a papírost és a saját számlájára ezt írta: FIZETVE."
...ismeretlen írótól

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.15 08:45)

Két beteg ember
Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben.
Egyikük minden nap délután
felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét.
Az ágya a kórterem egyetlen ablakához
közelebbi volt.
A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont
bámulva.
Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a
katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen
helyzetben.
Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden
délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból.
A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes
beszámolók tartották életben,már alig várta őket, ez volt minden
változatosság az életében.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.
Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak
távirányítós játékhajóikkal rajta.
Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig,
egymásba felejtkezve.
Miközben az ablak melletti beteg
kimerítő részletességgel írta le a kinti
világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét és maga elé képzelte a
látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a
parkon átvonuló karneváli
menetről beszélt.
Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte
őket a másik érzékletes leírása alapján.
A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert
élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre.
Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az
elhunytat.
Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső
ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen.
A nővér szívesen segített, kényelembe
helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta.
Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és
megdöbbenve látta:
..........az ablak egy tűzfalra néz.
Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal,
hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot.
A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem .
Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak .

Tanulság:
Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem
törődve saját helyzetünkkel.
Bajainkat megosztva nem csökkenthetjük őket, de ha derűnket
és boldogságunkat osztjuk meg másokkal,
megsokszorozzuk azt.
Ha gazdagnak szeretné érezni magát,
számolja össze azokat a dolgokat az
életében, melyeket nem vehet meg semmi
pénzért.
Minden nap ajándék az élettől, így becsülje meg a
napjait, melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges !!!

connie2@citromail.hu

(Connie, 2010.08.11 22:08)

Kedves Lajos!

Nagyon örülök, hogy megint itt vagy, és hogy kedvenceid közé tetted a weboldalam. És köszönöm, hogy a szép, tanulságos és érdekes történeteiddel tovább színesíted a honlapot, ez nagyon kedves és önzetlen dolog tőled. Nekem is ez volt a célom, hogy minél több emberrel megosszam azokat az írásokat, amik számomra értékesek. Talán másoknak is hasznosak lehetnek. Meg persze élt bennem a vágy, hogy megmutassak magamból valamit a "nagyvilágnak". Persze egy internetes oldal annyira nem nagy durranás, de nekem elég. És a visszajelzések alapján talán tényleg tetszik másoknak is. Örülök, hogy te is szívesen jársz vissza és jól esnek a pozitív, biztató, kedves hozzászólásaid is. És a segítő szándékú tanácsaidat is szívesen fogadom. Gyere vissza máskor is, ha szívesen olvasgatnál, vagy találsz megint valamit, amit szívesen megosztanál.
Köszönöm, hogy itt vagy!

C.

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.11 00:22)

Szia Connie !
Bocsik hogy ismét itt vok de tényleg nagyon tetszik és a kedvencek közt megtalálom midig,azért megint tettem fel egy pár idézetet legalább itt nállad egyhejen meg lehet találni öket hisz azthiszem mondtam van valahol egy oldalam de fogalmam sincs hol.Sajnos elég nehéz rátalálni az ijenféle idézetekre amik érdekesek ,vagy talán túlságosan szívhezszóló,Talán el is köszönök,nagyon szép élszakát és álmokat ,és további sok sikert a lapodhoz!
én

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.11 00:11)

„A szív pillanatai
-Hahó Ész...menjél aludni!

-De miért is, Szív?

-Mert most én akarok ébren lenni, nélküled!

-Talán szerelem?

A Szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. Majd nemet int.

-Akkor?...kérdi az Ész.

-Akkor, akkor!.....Gondolod, hogy csak akkor nincs rád szükség, ha a szerelem jön?

-Miért, nem így van?...csodálkozott az Ész.

-Bizony nem....hisz tudod vannak pillanatok, amikor minden ragyog, tiszta, és nyugodt. Szerelem nélkül is.

-Mesélj! - kíváncsiskodott az Ész.

-Meséljek?....Látom ezt még nem tapasztaltad. Ó, hogyan is tehetted

volna, hiszen Te az Ész vagy - huncutkodott a Szív.

-Figyelj jól! Ezt a pillanatot - ami lehet percnyi, vagy tarthat órákig, napokig, évekig - adhatja bármi: egy őszinte beszélgetés, egy pillantás, egy simogatás, egy hívás, egy levél, egy szép táj, egy név, egy dallam, egyszóval....ami a Szívet szólítja meg! Vagyis engem.

Az Ész hallgatott, majd megszólalt.

- Akkor ebből is kimaradok?

A Szív elmosolyodott, és így szólt.

- Igen, kimaradsz, hiszen a Te pillanataid máskor vannak!!! „

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.11 00:10)


1.
Ballada

Dől a fa.
Apró fehér koporsó, arany dőlt betűk,
benne kicsiny ártatlan csecsemő.
Fehér az asszony, reszket
méhe gyümölcsét síratja - reményét -
sötét felhők alatt ballag,
hogy eltemesse azt, ami megmaradt.

Párja kíséri némán, komor
bús szemében ég a bánat.
Szíve darabokra tört, hogy kedvesét
boldogtalannak látja.
választott: az asszony, vagy a gyermek?!
Fájdalmas döntés. Az Isten nem ver meg...

Teltek a napok, nőtt a bánat,
hiába nevetett a nap, kacagott a szél,
nem tudott örülni a világ ezer apró csodájának.
Míg egy őszi esős hajnalon meg nem látta:
gyönge és félszeg volt a kicsiny fácska.
De az asszony mégis megvette.

Be is ültette a ház elébe, hogy csodálja.
Becézte, gondozta, óvta még a széltől is.
Párja boldog volt, hogy látta újra
a fényt a nő szemében, - élni akart,
már ritkábban sírt, többet mosolygott.
S ha ehhez egy platán kellett? -hát az se baj...

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.11 00:08)

2.
Nőtt a fa. Nyáron árnyat adott,
télen felfogta a szelet, viharral vívott,
óvta a gondozó kezet.
Tavasszal szeleken játszott víg, friss éneket
és összel terített bíborszönyeget,
ága nyúlt a nap felé.

Elszállt sok nyár, tombolt sok tél,
míg egy deres hajnalon
sírás rázta meg a házat:
meghalt a férfi álmában.
Talán gyermekét ölelte, unokát ringatott -
mosoly ült az arcán, gyönyörűt láthatott.




Öszhajú asszony ballagott magában,
párját kisérte ki utolsó útjára
-Ó, én szép Szűzanyám, csak egy fiam lenne! -
csak egy gyermekem, támaszom lehetne
hanyatló éltemen...
Igy búsulta magát, hazafelé menet.

Susogott a platán, ahogy közeledett,
vigasztalón óvta, messziről figyelte,
gondoskodó anyját csak meg nem ölelte,
bánatosan hullott bíborszín levele.
Ahogy hozzá lépett az apró mamika,
boldog lett a szíve - hisz itt van az ő Fia!
Átölelte a fát, úgy hullatta könnyét.

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.11 00:07)

3.
S vígabb napok jöttek borús idők után,
Égig ért a platán, túl látott a Tiszán,
Ezer madár talált rajta újfészkelő helyet,
Szerelmes dallal becézte a hajnali szelet.
Büszke, erős platán, szélnek meg sem hajlott.
Árnyékával óvta a picike farmot.

Gyönyörű tavasz jött, vad szelekkel,
Ezer virágával pompázott illatában,
Igézett az életigéret
Halvány kicsiny asszony csodálta fiát:
nincs nála szebb, délcegebb,
míg világ a világ!...

Ám a Vihar elküldte fiát a Tomboló Szelet,
szaggassa porrá a büszke platánt.
Törjön recsegve, sírva minden ág!-
ne csábítsa Szellő kishugát,
ne csókoljon harmatcseppet hajába.
Ne nyúljon az égre napot ölelni ága!

Míg meg nem hajol előtte a földig,
tépte, szaggatta - tört minden ág,
szétszórta ezer virágát, - nem hajolt meg!
És újra: tövestől csavarta,
dőlt a fa, robajjal sikollyal recsegve,
míg koronája földet ért....

Eltiport mindent, mi útjába állt,
romokban hevert a kicsi ház.
Meghalt a Fiu és vitte Anyját,
nem hagyta el magáhozz ölelte...
Koporsóját és fejfáját belőle faragták.
A sír nem omlott be soha

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.11 00:03)

1.
A szerelem.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy leány és egy fiú. A leány iskolába járt, a fiú pedig festett, zenét szerzett, verseket írt, szobrokat gyúrt, mindenféle szép dolgot alkotott.
Egyszer azt kérdezte a leány a fiútól:
- Miért szeretsz engem?
A fiú így válaszolt:
- Nem szeretlek semmiért. Nincsen semmi konkrét dolog, ami miatt szeretnélek. Vannak dolgok, amelyeket különösen szeretek benned, de egyik sem olyan dolog, ami kifejezetten az a dolog lenne, amiért szeretlek. Egyszerűen csak szeretlek, függetlenül bármilyen dologtól.
A leány elgondolkozott magában, és egy kicsit talán meg is bántódott azért, mert a fiú nem tudta megmondani, hogy miért szereti. "Akkor hogyan szerethet engem?" - kérdezte magában. "Akkor talán nem is szeret igazán!"
Törte a fejét a lány, morfondírozott, hogy hogyan is nyerhetne bizonyosságot. Végül kigondolta, hogy próbára teszi a fiút!
Azt mondta neki:
- Itt ez a festményed. Ez förtelmes, nem tetszik nekem! - és leöntötte vízzel. A festmény elázott. - Még mindig szeretsz engem?
- Igen, kedvesem - mondta a fiú. - Szerettem ezt a festményt, sokat dolgoztam rajta, nagyon sok szép emlékem kapcsolódik hozzá, de ha ezt a veszteséget mérlegre teszem, amelynek a másik tálcáján te vagy, a mérleg meg se rezdül.
Meglepődött ezen a leány, de nem fogadta el a választ. "Biztosan nem szerethet ennyire" - gondolta magában. "Na majd most megmutatkozik!"
- Itt ez a kottafüzeted - mondta a lány. - Nem tetszenek a zenék, amelyeket beleírtál - és a tűzbe dobta a füzetet. - Szeretsz-e még engem?
- Igen, kedvesem. Szerettem ezt a zeneművet, sokat dolgoztam rajta, nagyon boldogan hallgattam minden alkalommal, de ha ezt a veszteséget mérlegre teszem, amelynek a másik tálcáján te vagy, a mérleg meg se rezdül.

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.11 00:02)

2.
A leány most sem hitte el a fiú szavait.
- Itt ez a verskéziratod. Nem tetszenek a verseid, ne is add ki őket! - és a kéziratot is a tűzbe dobta. - Szeretsz-e még engem?
- Igen, kedvesem. Szerettem ezeket a verseket, sokat dolgoztam rajtuk, és soha többé nem fogom tudni ugyanígy megírni őket, de ha ezt a veszteséget mérlegre teszem, amelynek a másik tálcáján te vagy, a mérleg meg se rezdül.
A leány rettentő haragra gerjedt. Hogyan is hazudhat a szemébe a fiú, hogyan is mondhatja, hogy szereti, amikor már annyi kárt okozott neki? Éktelen dühében felkapta a porcelánszobrot, magasba emelte, s földhöz akarta vágni, de ekkor meglátta a fiú tekintetét. A fiú oly rezzenéstelen arccal, kedvesen, szerelmetesen nézett rá, mintha ő éppen csak nyújtózkodna. Megremegett a lány, a szobrot hirtelen visszarakta a helyére, s térdre rogyott a fiú mellett.
- Bocsáss meg nekem, bocsásd meg, hogy kételkedtem benned! - könyörgött sírva, s azt várta, hogy a fiú ellöki és a földön hagyja, és ő nem látja többé a fiút.
A fiú csak nézett rá, majd kezébe vette a porcelánszobrot, és azt mondta:
- Nincsenek dolgok, amelyek miatt szeretnélek, ezért nincsen dolgok, amelyek miatt kevésbé szeretnélek. Látod, egyetlen szavad, egyetlen gondolatod, egyetlen pillantásod milliószor többet ér bármilyen tárgynál - és a szobrot a földre dobta, szilánkjai szerterohantak a padlón.
Így folytatta a fiú:
- Ne bánd, hogy ilyen veszteség árán tudtad csak elhinni, hogy mennyire szeretlek. Nincsen a te elvesztésedhez mérhető veszteség. Minden javunkat elveszíthetjük, mégsem veszítettem el semmit, ha Te megmaradtál. Az egész ház leéghet, mégsem
veszítettem semmit, ha te megmaradtál. Árvíz pusztíthatja el a falut, mégsem veszítettem semmit; ha te megmaradtál. Mert ha nem így lenne, akkor az azt jelentené, hogy hazudtam akkor, amikor azt mondtam: szeretlek. Márpedig nem volt soha egyetlen szó sem, amit ennél komolyabban mondtam volna ki. Így hát ha ez hazugságnak bizonyulna, az egyben az én halálomat jelentené. Testemben tovább élnék ugyan, de lélekben, annak megvalósításában, AKI VAGYOK, meghalnék abban a percben. Soha többé nem kell hát félned attól, hogy akár egyetlen pillanatra is összehasonlítanálak, összemérnélek bármilyen mulandó dologgal. Így hát a válasz, akárhányszor is kérdezed, változatlan: MÉG MINDIG SZERETLEK, KEDVESEM!

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.10 23:58)

A fiú és a szög.
Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki
egy zacskó szöget,
hogy, mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be
egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe.
Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe. A elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma, napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mit a szögeket beütni a kerítésbe.

Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött be a krítés fájába, Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie
Ekkor az apja, azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szöget a kerítésből. A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben..
Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt: ,,Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen....
Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen.

Belemárthatsz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad.
Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad.


A szavakkal okozott seb is olyan, mint egy fizikai seb.

A barátok nagyon ritka ékszerek, megnevettetnek és bátorítanak.
Ők mindig készek téged meghallgatni, mindannyiszor, amikor neked arra szükséged van, támogatnak, kitárják előtted a szívüket.
Mutasd meg a barátaidnak, mennyire is szereted őket.
(Alessandro Manzoni)

connie2@citromail.hu

(Connie, 2010.08.04 10:42)

Kedves Lajos!

Örülök, hogy idetaláltál, és hogy tetszettek a bejegyzéseim. Köszönöm a beküldött történeteidet, szintén nagyon szépek, meghatóak és tanulságosak. Bár mondtad, hogy ritkán mész vissza az oldalakra, ahová csak véletlenül tévedsz, remélem, azért ide visszatérsz majd, ha lesz rá lehetőséged. Ahogy időm engedi, mindig töltök fel valami újat, amiről azt gondolom, másokat is érdekelhet.

További szép napot kívánok!

C.

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.03 16:35)

Szia Connie !
Jaj kicsit szórakozott vok hisz most kapcsolok hogy így pont a legutolsó a legelső levél és ott üdvözöltelek.De a sok szomorűbbra eg kicsit vidámabbat is küldök neked talán a Tündérértegy Tündért küldök és mégegyszer hagy gratuláljak a klassz oldalért,Szép napot!:)
én
Te mit kivánnál egy jó tündértől?

Egy 60-as éveinek elején járó házaspár, 35-ik házassági évfordulóját
ünnepelte, egy csendes, meghitt kis étteremben...

Egyszer csak egy gyönyörű tündér jelent meg az asztaluk mellett és
azt mondta:
"Mivel ennyire különleges házaspár vagytok, és hűek voltatok
egymáshoz ez alatt a hosszú idő alatt kívánhattok tőlem egyet-egyet,
én teljesítem kívánságotokat!"

"Ó! Én szeretném körbeutazni a Földet az én nagyszerű férjemmel!" -
kérte a feleség. A tündér meglengette a varázspálcáját és -
abrakadabra - két első osztályú jegy termett az asztalon a Luxus
utazási iroda világkörüli útjára.

Most a férjen volt a sor. Gondolkodott egy percet és így szólt:
"Nos, ez az egész nagyon romantikus, de egy ilyen alkalom csak
egyszer adatik meg az életben, szóval ne haragudj kedvesem, de az én
kívánságom egy nálam 30 évvel fiatalabb feleség!"

A tündér és a feleség nagyon csalódott volt, de hát a kívánság az
kívánság... Így hát a tündér körözött egyet a varázspálcájával és
- abrakadabra - a férj 92 éves lett!

Mi a mese tanulsága?

/A férfiak hálátlanok?! DE a tündérek nők. ..?!/

ozlajos@freemail.hu

(őz lajos /gida/, 2010.08.03 16:25)

Szerintem ez a legszebb amit idáig olvastam.
A vak lány

Volt egyszer egy vak leány, aki gyűlölte magát amiatt, hogy vak volt.
Mindenkit gyűlölt, kivéve a kedvesét. A fiú mindig vele volt. Mondta
egyszer a barátjának:
- Ha láthatnám a világot, hozzád mennék feleségül.
Egy napon valaki ajándékozott neki egy szempárt. Amikor levették
szeméről a kötést, láthatta az egész világot, beleértve a barátját is.
A fiú megkérdezte:
- Most, hogy látod a világot, hozzám jössz feleségül?
A leány a fiúra nézett, és látta, hogy vak. A lehunyt szemhéjak
látványa szinte sokkolta. Erre nem számított. Az a gondolat, hogy az
élete hátralévő részében ezt kell nézze, arra a döntésre vezette, hogy
visszautasítsa a fiút.
A fiú csendesen könnyezett, majd pár nap múlva írt néhány sort:
'Vigyázz jól a szemeidre, mert mielőtt a tied lettek, előtte az
enyémek voltak.'

Törökszentmiklós

(őz lajos /gida/, 2010.08.03 16:20)

1.
A legjobb barát
Fizika óra van, én mellette ülök. Nézem a fénylő, bársonyos haját, a gyönyörű szemét, a szép kezét. Ő rám néz, és mosolyog. De Ő nem úgy néz rám, Ő csak az úgymond "legjobb barátom".
Vége az órának, vége a napnak, Ő átjön hozzám elkérni a matekfüzetem. Én odaadom neki, Ő rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit, és azt mondja, köszi! Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom Őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de Ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Másnap találkozunk a suliban, mellette ülök, sír. Sír, mert szakított a barátjával Én megvigasztalom, ő átölel érzem, hogy majd kiugrik a szívem.
Egy órán keresztül a karomban fekszik, aztán rám mosolyog, az arcomra nyom egy puszit és azt mondja, köszi. Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barát legyünk, de ő nem így néz rám és én ezt tudom.
Telnek a napok, az évek, látom hosszú talárban, az érettségin, látom, amikor átveszi a bizonyítványát. Ő rám mosolyog... Én el akarom mondani, hogy szeretem, el akarom mondani, hogy akarom őt, és hogy nem akarom, hogy csak barátok legyünk, de ő nem így néz rám, és én ezt tudom.