Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZERELEM vs. SZERETET

2010.06.23

 

Nyílj meg és szeress!

h, 06/21/2010 - 12:31 — Jaques d'Angoullême

nyílj meg és szeressA részlet a következő könyvből származik: Kurt Tepperwein: Nyílj meg és szeress!

 

"Úgy érezzük, hogy vonzódunk a másik nemhez, ha hasonlít hozzánk, mert ezzel megerősíti azt, amilyenek mi vagyunk. Azonban az ellentétek is vonzzák egymást, ugyanis az ellentétek kiegészítik egymást. Arra van szükségünk és ahhoz vonzódunk, ami teljessé tesz. Egy kapcsolatban az alapvető hasonlóságok adják az alapot, az egymást kiegészítő különbségek jelentik a vonzerőt.

Az ismert terapeuta, Virgin Satir egyszer azt mondta: "A szerelem érzése pár másodpercig tart. A mámor napokig, hetekig, olykor hónapokig is megmarad. Az élet teljes hátralévő része pedig arról szól, hogy feldolgozzuk a kijózanodást."
Emberi létezésünk számára a szerelem állapota és a szeretet is alapvető fontosságúak, azonban e kettőnek kevés köze van egymáshoz. Helen Fisher kutató írja erről: "Valójában a szeretet és a szerelmi érzés az érzések nagy családjában csak távoli rokonok. Más biológiai folyamatokon alapulnak, és más funkciókat töltenek be az együttélésben. Mindkét "program" nagyon fontosnak mutatkozik az emberi faj továbbélése szempontjából - azonban a kettő összekeverése számtalan szerelmi dráma és rossz döntés oka."
A szerelmi érzés idővel elmúlik, a szeretet azonban ideális esetben tovább nő a partnerek között. Fontos és nagyszerű dolog szerelmesnek lenni, azonban ne veszítsük el közben szemünk elől a célt, vagyis a szeretet megtalálását. A szerelmi állapot csak segítség az úton, nem pedig tartós állapot. Ezen az úton gyakran a várt boldogság helyett először konfliktusokkal találkozunk, amelyeket gyakran nem tanultunk meg megfelelően megoldani.
Ennek az az oka, hogy nem tudjuk, hogy egy szerelmi viszony nem kész állapotában hullik az ölünkbe, amint a megfelelő partnerrel találkozunk. Mondjuk le arról, hogy a megfelelő partnerre várunk. Megfelelő partner nincsen, csak "talán megfelelő partner". Ha mindkét partner kész az állandó tanulásra, akkor valódi partnerkapcsolat fejlődhet ki, amelyben mindketten részt vesznek. És ha csalódunk, nincs értelme a másikat vétkesnek tartani ebben. Nincsen bűnös a dologban.

 

A szerelmi állapot érzésénél különösen aktívvá férfiaknál és nőknél is két agyi terület vált: az ún. caudate nucleus, és egy c alakú és a dopamin hormon számára receptorokkal gazdagon felruházott terület az agy középső részén. Ez a kutatók elnevezésével élve "dopamin-gyár": vagyis az ingerületátvívő anyagot gyártja, amit szerelmi kábítószernek nevezünk. Ez az anyag megmagyarázza, hogy miért van az, hogy a férfiak és a nők, függetlenül a kapcsolat mélységétől mohón vágynak arra, hogy szerelmükkel egyesüljenek. A szerelmi érzés összehasonlítható a drog-függéssel, ez ugyanis szintén kapcsolatban áll a magas dopamin értékkel. A szerototnin érték a szerelmeseknél bizonyíthatóan alacsony szintre áll be. Normális esetben a vér alacsony szerototnin-szintje a szorongásos állapotok jele. Ezen kívül ez kezdődő kényszer-neurózisra utal.
Így aztán nem csoda, hogy a szerelmesek a szerelem minden boldogsága ellenére ugyanakkor nagy szorongást éreznek attól, hogy elveszítik szerelmesüket, és máris kétségbeesnek, ha a szerelmük hívására várniuk kell. A csökkenő szerotonin-szint lehet az oka, hogy a szerelmesek miért gondolnak állandóan, csaknem kényszeresen partnerükre, és miért az együttlétet képzelik maguk elé újra és újra.
A szerelmi érzés kivételes állapot, ami egyszerre tesz boldoggá és boldogtalanná, energiát ad és másfelől energiát rabol el tőlünk. Mégis fontos feladatot teljesít: ez a természet teremtő szikrája. Nélküle sokkal nehezebben találna egymásra férfi és nő, és sokkal nehezebben győznénk le a szintén belénk ültetett félelmet más személyek közelségétől. A szerelmi érzés nélkül például kedvesünk csodálatosan szép alakja helyett talán csak a hasonlóságát vennénk észre (egyik általunk nem kedvelt) szülőjével, és ismét a mindennapok teendői felé fordulnánk.
Mi történik két emberben, amikor egymásba szeretnek?
Először is, amikor felfigyelnek egymásra, villámgyorsan eldöntik: tetszik-e a másik vagy nem. Ez a folyamat rendkívül bonyolult, azonban csak néhány másodpercig tart. Olyan ingereket elemeznek a döntés előtt, minta másik illata, kinézete, hangja vagy testbeszéde.
Ha a test belső rendszere jóváhagyását adja, beszédbe elegyednek, nevetnek, közös vonásokat fedeznek fel, rokonszenveznek egymással. Legjobb esetben szerelemre lobannak egymás iránt.
Ez hormonlavinát indít el a testben: adrenalin, szerotonin, dopamin és endorfin termelődik. Ezek eufórikussá tesznek, és enyhítik a fájdalmat. Az élet rózsásnak és könnyűnek tűnik, az ember energiával telítettnek érzi magát. Enni és aludni? Ez most nem olyan fontos. A mámor a fontos, amelyben az emberek meg tudnak nyílni és tartós kapcsolatot tudnak építeni egymással. Csak később szilárdítja meg a partnerkapcsolatot az érzelmi kötődés.
Az első szerelmi mámor hormonális okozóin kívül természetesen szexuális hormonok is beindulnak: férfiaknál a tesztoszteron, nőknél az ösztrogén. Mindezek hatása szorosan összekapcsolódik, és ezen kívül az oxitocin nevű agyi hormon is szerepet játszik a folyamatban, amely a mély összetartozás érzését alakítja ki.
A szerelmi állapot tehát egy mágikus biokémiai történés. Úgy tűnik fel előttünk, mint az élet legszebb adománya, azonban csak nagyon ritkán adatik meg nekünk. Ráadásul általában csak egy fantáziaképbe szeretünk bele, a másikról alkotott képünkbe és nem a másikba. Egy projekciót hozunk létre. A valóság megismerése olykor kellemes meglepetés, de a legtöbbször keserű csalódás.
Sok ember nem teszi meg a szerelmi állapottól a szeretethez vezető utat. Sokan a szerelmi állapotba szerelmesek, és ezért nincsen esélyük rá, hogy megtalálják a szeretetet. Azonban idővel meg kell tanulnunk valóban szeretni.
Ezenkívül a szeretethez előbb át kell esnünk az ambivalencia fázisába.
A flörtölés és az első szerelmi fellobbanás után teljesen természetes, hogy elkezdődik az ambivalencia fázisa.
Éppen kezdünk teljesen a partnerünk felé fordulni, amikor egyszer csak úgy tűnik, mintha elhidegülne tőlünk. Szomorúak vagy dühösek leszünk , és a mi magatartásunk is megváltozik. Erősködünk, túlzottan ragaszkodókká vagy éppen elutasítókká válunk, mindent megteszünk, ami csak ronthatja a helyzetet. Bár elég okosak vagyunk ahhoz, hogy észrevegyük, de látszólag nem tudunk változtatni a viselkedésünkön. Megérezzük, hogy a másik érzelmileg eltávolodott tőlünk, így mi is ugyanezt tesszük: sorompót emelünk kettőnk közé. Talán a partnerünk számára csupán a gyors kapcsolat fejlődése, talán fél a "csapdába eséstől" (vagy attól, amit annak gondol), a felelősségtől, vagy a végérvényes döntéstől.
Ez a bizonytalanság komoly egészségügyi problémákhoz is vezethet. Alvászavarok, asztma, szorongásos állapotok. Egy közvélemény kutatás által megkérdezettek közül minden ötödik ember olyan betegségekre panaszkodott, amit az ambivalencia vált ki.
A bizonytalanság ami a nőket és a férfiakat egyaránt érinti, teljesen természetes, mert ebből az állapotból nő ki a felelősségvállalás melletti döntés. Csak ha ezt a lépést megtették, akkor válnak valóban éretté a kapcsolatra.
Ha új partnerünkkel szemben nagyon kritikussá válnánk, akkor tudatosítsuk, hogy ez azért történik, mert az ambivalencia fázisába értünk, és nem a másik viselkedése miatt. Ha látszólag elveszítjük a partnerünk iránti érdeklődésünket (vagy a partnerünk veszíti el irántunk), ez az éppen előttünk álló döntéstől való félelem miatt történik. Segítsünk partnerünknek ebben a fázisban, és ne terheljük őt még ezen felül is. Ne kényszerítsük túl korán rá, hogy tisztázza szándékait, mielőtt megérett rá a helyzet. Vezessük ebbe az irányba, de adjunk neki elég teret.
Ha a váltókat egyszer már beállítottuk egy irányba, kezdhetünk mélyebben bemerészkedni az ismeretlen területekre is. Ha teljesen belemerültünk a kapcsolatba, kijózanodás következik be, ami a futó kapcsolatban lévőket szétválasztja, vagy arra szólítja fel őket, hogy a kapcsolat tartósabb formáját alakítsák ki. A maszkok lehullanak.
Amikor a partnerek egymás mellett döntenek, végre újra szép lesz a kapcsolat.
A kezdeti eufória visszatérni látszik. Már párként tekintünk önmagunkra, megosztjuk gondjainkat, a beszélgetések személyesebbek és kötetlenebbek lesznek. Megismerjük a másik családját vagy barátait, és egy nagyszerű időszak veszi kezdetét. Hamarosan mégis kopogtat a valóság az ajtónkon. A különbségek észrevétlenül előrenyomulnak, és arra kényszerítenek hogy kezeljük őket. Valami fontos már kifejlődött, azonban ez még nem végérvényes. Egyesek sokáig ebben az időszakban élnek, másoknál ez gyorsan véget ér. Mindenesetre nem maradhatunk sokáig ebben az állapotban.
Ha ebben az időszakban az ember leveti a maszkját, hogy közelebb engedje magához a másikat, gyakran a csalódás éppoly nagy, mint a szerelem volt.
Mégis, ha egymást mélyen meg kívánjuk ismerni és szeretni akarjuk,egyszerűen engednünk kell, hogy a másik meglássa valódi mivoltunkat. Ekkor láthatóvá válnak a különböző értékítéletek, és az, hogy ki mit részesít előnyben az életében.
A súrlódások nem csak azt mutatják meg, ami még nem stimmel, hanem azt is, hogy mennyire tudjuk egymást elfogadni. De a súrlódás minden illúziót széttör és ez csalódáshoz vezet.
Az ember azt hiszi, oda a szerelem. A szex már nem olyan izgalmas. A köd feloszlik. Ezt a váratlanul ránk törő kijózanodást mindenki ismeri. Mégis, ami a szerelem végének látszik, az csak a dopamin mámor vége! És valójában a vonzalom és a mély összekapcsolódás kezdete lehet. Ha a partnerek készek rá, hogy türelemmel és kíváncsian továbblépjenek, akkor kémiai szempontból új hormonális "program" aktivizálódik. A gyönyörszerző tesztoszteron mellett most az úgynevezett ölelési hormonok, az oxitocin és a a vazopresszin fejtik ki hatásukat. Az oxitocin mindig a szeretet és a kötődés érzéséhez társul. Például a csecsemő születése után, amikor az anya első ízben veszi karjába az újszülött gyermekét. Vagy ha szoptatja. Azonban akkor is, ha egy férfi és egy nő orgazmus után kielégülve fekszenek. A vazopresszin neurohormon a kötődés létrejöttében játszik szerepet.
A szerelem hormonkoktéljához ezek mellé még az endorfin is hozzátartozik. Ez a test által termelt, ópiumhoz hasonló anyag jó közérzetet teremt, csökkenti a szorongást, és könnyű eufóriát hoz létre.
A szeretők napi endorfinadagjuk miatt csaknem függők lesznek egymástól és fájdalmasan hiányolják a másikat, ha elválnak.
Amikor a szerelmi izgalom alábbhagy, ehelyett új hormonkoktél gondoskodik a (szexuális) elégedettségről, és ébren tartja az egymás közelsége iránti vágyat. Aki együtt marad a párjával a kisebb nagyobb válságok ellenére, abban tovább nő az összetartozás és a szolidaritás érzése. Ez olyan állapot, amelybe (szemben a mámor állapotával) nincs beprogramozva lejárati idő.
A maszkok lehullásának időszakában tisztázzuk, hogy milyen elvárásaink vannak a másikkal szemben, hogy mit gondol erről a partnerünk. E téren végtelenül sok türelemre és humorra van szükségünk. Mit szeretnénk: kitartani egy sor látszólag nélkülözhetetlen elvárás mellett, vagy együtt élni a másik emberrel? A tisztázásban segítenek a beszélgetések, és az az idő, amelyben a partnerek együtt vannak, anélkül, hogy bármi különös dolgot tisztáznának. A kapcsolat nem akkor a legszilárdabb, ha a parterek több dologra vállalkoznak együtt, hanem ha előre nem tervezetten időt töltenek egymással, ha egyszerűen együtt akarnak csak lenni, minden különösebb ok nélkül, és egymást szeretni tiszta szívből, önzetlenül."

 

 

 

 

www.thesecret.hu

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

szeged gyongytyuk utca 5 szam

(huszka andrea, 2014.12.30 19:34)

Meg szeretnem tallalni a boldogsagot