Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vágy és Szenvedély

2008.03.20
Suhan az árny, lebben az a szárny,
Koppan a kupa, folt ékteleníti a márványt.
Bor vagy vér, mindegy már,
Ha jön az éjfél, kongat a harang, köztünk szellem árny jár.
Kondul a harang, pendül a húr,
Jár a rokka, a tű az ujjba szúr.
Csorran a vér, sercen az ér,
Lüktet a szív, átjár a kéj.
Pendül a húr, az ő szava úr,
Borzongat a dal, s a lelkemig nyúl.
Dobban a szívem, itt van már, érzem,
Kezemet fogja, testemet takarja,
Ajka az ajkamon, engedem, akarom,
Átjár a dal, a lelkembe mar,
Bársonyként borít, borzol és ordít,
Karmol és harap,
Másnap jele marad.
De hordom és mutatom,
Új állomás utamon.
Sötétlik, lüktet,
Feslettnek tűnhet,
De szeretem, akarom,
Bőrébe karcolom,
Vérrel és körömmel,
Hatalmas gyönyörrel, a saját monogramom.
 Suhan az árny, lebben a szárny,
Dal csendül, húr pendül, test a testté, lélekkel, vérrel kötetett szövetség, egység, szilárd márvány!
Abba íródott, karcolt, vésett,
Eonok, évek, érzelmek, értékek.
Szerelem, fájdalom, gyönyör, rágalom,
Örök ítélet, a sors neked ítéltet,
Ölembe magok, magamtól, magamba megfoganok
Ordítok, kiáltok, gyűlölök, imádok,
Csókolok, ölelek, szorítok, engedek.
Újra és újra, jövök és megyek,
Múlnak nyarak és telek.
A márvány még szilárd, őrzi az imát,
Mit írok hozzád,
Gyönyörteli fogság.
Magamba fogadlak, őrizlek, takarlak,
Fogadj te is magadba, öntsd forró szavakba.
Pendül a húr, dobban a szív,
Szerelmesed magához hív.
Lebben a függöny, röppen a holló,
Lelkem lebegő, ragyogó, zsongó, bongó,
Bársony ágyon vár.
Eonokon át, egyre csak egyre,
Szeretetre, szerelemre.
Hússal és vérrel, foggal, körömmel,
Lélekkel köttetett egység,
Melyben sosincs befejezés és teljesség…

 

Joyo

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.