Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


MESE

2008.02.07

tunder_lepke.jpg 

MESE

 

Egyszer volt, hol nem volt

Volt egyszer egy Tündérke.

Gondja-baja sosem volt,

Játszani ment a rétre.

 

Pillangókkal táncra kélt,

Fecskék hátán repült,

Vele ugráltak a szöcskék,

Aki látta, felderült.

 

Barátja volt minden állat,

Szerették a növények,

Akit utolért a bánat,

Véget vetett könnyének.

 

Még a nap is mosolygott,

Ha a réten meglátta,

Dupla fénnyel ragyogott

Tündér barátjára.

 

Történt aztán egy napon,

Felmászott egy virágra,

Egy fűszál épp elhajolt,

A Tündérkét eltalálta.

 

Habár nagyot nem esett,

Elszakadt a ruhája.

Most először kesergett,

A ruhácskát sajnálta.

 

Köré gyűlt az erdő népe,

Akartak ők segíteni,

De hogy tenni mit kéne,

Azt nem tudta senki.

 

Odaért a vén manó,

Az erdőben a legbölcsebb.

Mindjárt lesz itt újra jó,

Csak ne sírjál Tündérke!

 

-Hunyd le szemed! - szólt neki.

-Lásd azt, amit szeretnél!

Minden rosszat feledni!

Nem látom, hogy nevetnél.

 

-Lásd ruhádat, milyen volt,

Fejecskédben nézd a képet,

Nincs szakadás, sehol folt,

Ki látott még ilyen szépet?!

 

A Tündérke picit félve,

De a szemét nyitotta,

A ruhának épsége

Kételyeit oszlatta.

 

Mondta volna, hogy köszönöm,

De a manó ott sem volt,

Lelkében szétáradt öröm,

Hogy ő ilyet tanulhatott.

 

Ezek után minden álmát

Úgy váltotta valóra,

Megsegített minden árvát,

Kinek hogy jött kapóra.

 

A nyuszi hosszabb fület kért,

A borz fényesebb csíkokat,

Ki odújában el nem fért,

Kapott otthont, tágasat.

 

-Hát magadnak miért nem álmodsz?

Kérdezte őt a róka.

Biztos van, amire vágyódsz,

Gyorsan váltsd hát valóra!

 

A Tündérke eltöprengett,

Majd gondolt egy merészet,

Csukott szemmel elmerengett,

S varázsolt egy herceget.

 

Nem is kellett álmodnia,

 A herceggel jött a szerelem,

S ki sem kellett mondania,

A boldogság is ott terem.

 

-Túl szép ez, hogy igaz legyen!

Eszmélt rá a Tündérke.

-Rémálmokat lát a szemem!

Meg is halnék ő érte!

 

Ebben a szent pillanatban

Szerelmese el is tűnt,

S ő lett vígasztalhatatlan,

Szép szemébe újra könny gyűlt.

 

-Esküszöm, nem kérek mást,

Csak őt kapjam vissza!

Nem kell többé álmodás,

Szívem így lesz tiszta!

 

-Ezt akarod, meggondoltad?

Kérdezte a bölcs manó.

-Ha nem lehet, legyek holtan!

Sírt a Tündér, zokogott.

 

Teljesült a kívánsága,

Álmodott egy utolsót.

Soha többé nem volt álma,

Nem is kellett, boldog volt!

 

Így mesélték történetét,

Ez a mese róla szólt,

A Tündérről, ki szerelméért

Lemondott az álmairól.

 

 

vektor_szerelem.jpg

 

 

Sz.R.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

...............

(bercci, 2010.01.22 06:06)

:))szép